Hogyan lesz a szőlőből bor

A bor világszerte népszerű ital. De hogyan is készül valójában a bor?

A szőlő története

A szőlőt már az ókorban a rómaiak is termesztették és bort készítettek belőle. Az első szőlőt azonban valószínűleg Perzsiában vagy a mai Irán területén termesztették. Idővel azonban a szőlő termesztése Európába is átterjedt, ahol különösen Olaszországban és Franciaországban vált népszerűvé. Németországban a 16. századig nem termesztették a szőlőt, a rizling és a spätburgundi a legismertebb fajták. Ma a szőlő a világ egyik legszélesebb körben termesztett gyümölcsfajtája, amelyet frissen és feldolgozva bornak, gyümölcslének vagy ecetnek is használnak. A különböző fajták méretben, színben és formában különböznek egymástól. A legismertebb szőlőfajták a Chardonnay, a Merlot, a Pinot Noir és a Sauvignon Blanc.

Mikor érett a szőlő?

A szőlőszüret kényes dolog. Mert a szőlőt a megfelelő időben kell szüretelni, hogy később jó bor legyen belőle. De mikor érett a szőlő? Erre a kérdésre nem lehet általános választ adni, mert ez különböző tényezőktől függ. Mindenekelőtt természetesen a fajta a meghatározó, de a termőhely és az éghajlat is. Az érési időszak többnyire augusztusban vagy szeptemberben kezdődik és októberben vagy novemberben ér véget. Ez idő alatt a borásznak alaposan meg kell figyelnie, hogyan fejlődik a szőlő, és el kell döntenie, hogy mikor van itt az ideje a szüretnek.

Hogyan lesz a szőlőből bor?

A szőlőt a szüret után először megmossák, majd erjesztik egy erjesztő tartályban. E folyamat során a cukrok alkohollá alakulnak át. A szőlőt rendszeresen megkeverjük egy fapálcikával, hogy megakadályozzuk a penész kialakulását a felszínen. Körülbelül két hét elteltével az erjedési folyamat befejeződik, és a bor palackozható. Ezt megelőzően azonban szűrik, hogy ne kerüljön üledék a borosüvegbe. A bort bordeaux-i vagy burgundi palackokba palackozzák. A bor ezután egy pincében érlelődik, ahol a kóstolásig tárolható.

Vinifikáció – egy művészet önmagában

A bor előállításának következő lépése a préselés. Ez a folyamat a szőlő préselését jelenti a lé kinyeréséhez. A levet ezután hordókban vagy tartályokban tárolják, majd erjesztik, és bort készítenek belőle. A préselés a borkészítés kulcsfontosságú lépése, mivel ez határozza meg, hogy mennyi mustot (vagy szőlőlét) nyerünk ki a szőlőből. Ha túl sok mustot préselnek ki a szőlőből, az lágy és lapos bort eredményezhet. Ha azonban túl kevés mustot préselnek ki a szőlőből, az kemény és fanyar bort eredményezhet. A préselésnek különböző típusai vannak, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A leggyakrabban alkalmazott sajtolási módszerek a pneumatikus és a hidraulikus sajtolás. A pneumatikus préselés a leggyorsabb és leghatékonyabb préselési módszer. Ez a módszer sűrített levegővel préseli ki a szőlőlét. A hidraulikus préselés lassabb, mint a pneumatikus préselés, de nagyon hatékony. Ez a módszer víznyomással préseli ki a szőlőlét a szőlőből.

A szőlőültetvény – A jó bor alapja

A szőlőültetvény a jó bor alapja. Ez az a hely, ahol a szőlő nő és érik. A bor minősége nagymértékben függ a szőlőültetvényen uralkodó körülményektől. Az éghajlat lényeges tényező, amely befolyásolja a bor minőségét. Ne legyen túl meleg és ne legyen túl hideg. Ideális a mérsékelt éghajlat, elegendő napsütéssel és esővel. A szőlőültetvény talajának jó vízelvezetésűnek kell lennie, hogy a víz jól le tudjon folyni. Tápanyagokban is gazdagnak kell lenniük, hogy a szőlő jól fejlődhessen. A szőlőtőkéket jól kell elhelyezni, hogy elegendő levegőhöz és fényhez jussanak. A szőlő indáit rendszeresen el kell távolítani, hogy ne csomósodjanak össze, és ne szenvedjen a minőségük.

Következtetés

Összefoglalva, a szőlőből bor lesz, mert magas cukortartalma és változatos ízvilága különösen alkalmassá teszi erre a célra. Ezek a tulajdonságok ideális kiindulási termékké teszik a szőlőtermesztés számára. A szőlőt szüretelik, préselik, majd erjesztik. Ez a folyamat hozza létre azt a bort, amelyet mindannyian szeretünk inni.